„Minden alkalommal, amikor szerető kedvességet, toleranciát és megértést nyújtunk másoknak, akkor megteremtjük a Mennyországot.”
Supreme Master Ching Hai
A gyönyörű budai vár Nemzeti Galériájában járva nagyon megragadott a fenti festmény. A preraffaelita mozgalmat bemutató képek roppant realisztikus ábrázolása magával ragadó. Nem véletlenül mondják, hogy a művészet gyógyít. A festészet és költészet egyvelege, a kor társadalmi problémáit hűen tükröző művek szinte kiragadnak a jelenből, és magukkal repítenek a részletgazdagságukkal, színvilágukkal. Így válik a művész szellemisége időtlenné, s egyben kortalanná.
De mi az ami az egyik embert ilyen korszakalkotó forradalmárrá teszi, mellyel teljesen új utakat nyit egy másfajta szemléletmód felé az egész társadalom számára? Mi az a szenzitív érzékelés, amellyel nyitottabban és következetesebben néz a világra? Hogyan lesz az egyikből humánusabb ember a másiknál?