Saját fotóarchívum: Részlet Gretchen Ryan „Liberty Leading the Animals” c. festményéből
„…Akár tudatában vagyunk, akár nem, ha szeretet nélkül cselekszünk, akkor nem vagyunk hűek igazi valónkhoz. …” – Gary Chapman
Mindannyiunknak van, volt, vagy lesz valamilyen saját tapasztalata állat-barátainkkal. Ott van bennünk az a kedvességre, szeretetre, törődésre való hajlam, vagy a vágy arra, amit önzetlenül, viszonzásért kapunk az állat-barátainktól. Az a szeretetteljes tolerancia, türelem és együttérzés, melyet az állatok kifejeznek, közvetítenek felénk. Felerősítve és kiváltva azt, ami bennünk is megvan, de talán még alvó állapotban. Ami ébresztésre és kiteljesedésre vár. S bár az ember volna a teremtés koronája, mégis erről a „trónról” önként lemondtunk azáltal, hogy eme nemes feladatunkat, amire drága állatbarátainkkal együtt volnánk hivatott, elnyomjuk magunkban.
Mi lenne nélkülük? Elgondolkodtunk már rajta? Ha a madarak nem kelnének pirkadatkor, vagy a fák, rétek, mezők, vizek és más területek élőlényei nem színesítenék és áldanák jelenlétükkel világunkat? Ha a kutyák nem lesnék odaadóan gazdájuk minden lépését, vagy a cicák egyéniségükkel nem nevettetnének meg minket? És mindez csak egy töredék, egy része annak az áldásnak, amelyben részesülünk. Sokkal többel vannak ők megáldva, és mi is. Sokszor úgy érzem sokkal többek ők nálunk, embereknél, lévén, hogy nincs bonyolult elméjük, amely elválasztja őket Istentől. Így pusztán rajtunk múlik, hogy a saját érzelmi, társadalmi és kulturális szűrőinken keresztül hogyan kapcsolódunk hozzájuk.
Felébred-e bennünk az a szeretet, az az igazi ÉN, amely egy és ugyanaz ezzel a bőséges forrással? Hajlandóak vagyunk-e levetni ezt a hamis, tagadásban élő, hibás és dekoratív kapaszkodókon csüngő személyiségünket, mely az elválasztottság érzésünket erősíti?
Isten mindig pontosan tudja mire van szükségünk, hogy növekedjünk szeretetben. Ezért adta mellénk állat-barátainkat is. Nem azért, hogy leigázzuk, vagy elpusztítsuk őket. Az ajándék szó görögül kharisz, vagyis „meg nem érdemelt jóindulat”. Nem azért kapunk ajándékot Istentől mert megérdemeljük, hanem mert mérhetetlen szeretetét így fejezi ki irántunk.
Ahogy Krisztus is tette, a keresztfán…
Emlékezzünk erre, és kapcsolódjunk sikeresen Isteni Önvalónkhoz, úton a feltámadás felé!!!!
